...azaz még öt sört tudunk kérni az már biztos, az első öttel még vannak gondok:)

Folyamatosan teszteljük a nyelvtudásunkat, mondjuk inkább kevesebb sikerrel, a metróban bemondott állomásnevekkel szoktunk gyakorolni:)

A metróban egész jól lehet tájékozódni, annak ellenére, hogy van jó pár vonala. Némelyik egész jó, nincs rajta nagy tömeg és légkondicionált, de van lepusztultabb is, ahol igazi pumaketrec szag van és zsúfolásig van tömve. Rengeteg ember van mindenhol és óriási dugok állandóan. Mindenki megy amerre lát, itt tényleg nem számít, hogy éppen piros a lámpa. Folyton dudálnak és gyakorlatilag ezt teszik fékezés helyett. Senki nem foglalkozik azzal, ha valaki van az útjában, szemrebbenés nélkül fellökik egymást. Teljesen meg voltak lepődve, mikor a metrón átadtuk a helyünket egy idős hölgynek, ez itt nem szokás. Amit viszont nagyon élvezünk az, hogy mindenhol lehet, nem is, inkább kötelező az alkudozás:) Bármerre megyünk csak Szőr, Luki-luki Szőr ezt kiabálják:) Mindent meg lehet kapni a negyedéért annak, amit először mondanak. Jártunk egy hatalmas több szintes piacon is ahol annyira belejöttünk ebbe a „játékba” hogy már csak a jegykiadó automatával nem állunk le alkudozni. Íme egy tipikus párbeszéd:

A főszereppben-Mi, a vásárlók (V) és a kis kínai eladó (E)
E: Szőr Luki-luki szőr,
V: No thank you
E:  jesz-jesz jú mászt kám, Ály gát a szpesöl prálysz for jú!!!!
V: How much?
E: - na most előveszi a számológépét és beleírja hogy 800. disz iz veri gud for jú!
V: No-no, it’s too much, 20.
E: OOOOOOOOOOOOhhhhhh, dont kiling mi ször pliz no dzsok, giv mi lyor sziriösz prálysz.
V: 25.
E: oké, dzsászt for jú 300. disz iz hendméd szőr
V: 25.

Aztán szépen el kell sétálni, tuti hogy utánad jön és visszahúz a csuklódnál fogva és pár kör után odaadja neked 150-ért. De valószínűleg még így is rommá keresi magát rajtad. :)
Ha az ember nem figyel minden gagyit rásóznak.

Kipróbáltunk egy-két igazi kínai teát is gyűszűnyi teáscsészéből, ahol tradicionális módon készítették és ihattuk a teát, férfiasan, mint egy sárkány és nőiesen, mint egy főnix. Ihattunk Ginzeng teát is, amit csak a császár ihatott régen.

A tiltott városban is jártunk, ami hatalmas nagy, nem is inkább Óóriási! Igazából nagyon szép, de egyik pagoda pont olyan, mint a másik. Viszont a végében a kert a leglátványosabb.

Jártunk az igazi régi városrészen is, ami érintetlen maradt. Itt is rengeteg bazár sor és kis szűk utcák futnak össze-vissza. Itt lehet csak igazi kínai finomságokat kapni, például pálcikára tűzött skorpiót meg nagy nem tudom milyen gusztustalan nagy férget, amit frissen sütnek ki, tehát még élnek a pálcán. Persze ennek a sok finomságnak szaga is van, írtózatos.

A vad kommunizmus és a modern kapitalizmus egész jól harmonizál itt, bár a Facebook-ot nem lehet megnyitni. Azonban sikerült lencsevégre kapni az itteni KFC-t:)

Amúgy meg mindenki átértékelné a magyar popzene „kivallóságait” abban a pillanatban, amint meghallana egy rögtönzött karaokit egy park kellős közepén, mondjuk a sziklakertben:) Rettenetesen iszonyú!!!!!!!!! Azt hittük ez csak legenda, de nem, tényleg kornyikálnak:)

Egyenlőre nagyon jólérezzűk magunkat, reméljük a verseny is ilyen jó hangulatú lesz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.